1850-es év eseményei

• 1850. december 27-én Szentgotthárdon született Brenner Tóbiás, Boldog Brenner János nagyapja. Tóbiás édesapja, Brenner János építőmester Szentgotthárdról családostul Szombathelyre költözött, amikor ott talált munkát. Brenner Tóbiás jogi végzettséget szerzett. 1885. április 2-án lett főjegyző, majd tanácsnok a megyeszékhelyen. 1902. július 12-től 1914-es nyugdíjazásáig Szombathely város polgármestere volt, 1914-ben megkapta a díszpolgár kitüntető címet. Napjainkban egy körút viseli nevét Szombathelyen. Brenner Tóbiás 10. gyermekeként született meg Brenner József, aki folytatva a családi hagyományt, az építészmérnök lett, ő az édesapja a vértanúhalált halt rábakethelyi káplánnak.

1851-es év eseményei

• 1851. augusztus 3-án született Gyöngyösön Kassuba Domokos ciszteri apát, gimnáziumi tanár és igazgató, történetíró. 1874-től Pécsett, 1879-től Egerben tanított, ahol 1892-től főigazgató és perjel lett. A millenniumra megjelent jubileumi ciszterci Emlékkönyv egyik szerzője, Vajda Ödön főapát jóváhagyásával megírta az egri gimnázium történetét. 1917-től haláláig alperjel volt Szentgotthárdon. Szombathelyen a kórházban halt meg 1931. szeptember 14-én, a szentgotthárdi temetőben, a ciszterci sírtemlék a nyughelye.

1853-as év eseményei

• 1853. április 21-én a felvidéki Szimőn született Kutrucz Dezső, gimnáziumunk harmadik igazgatója, aki 14 éven át vezette az intézményt. Közreműködésével a 4 évfolyamos algimnáziumot 8 évfolyamos, érettségit adó főgimnáziummá fejlesztették. Az 1902/03-as iskolaévben indult először az 5. évfolyam, és 1906 májusában zajlottak az első érettségi vizsgák. Kutrucz igazgató 1911-es nyugdíjazása után visszatért felvidéki birtokára. 1915-ben hunyt el.

1854-es év eseményei

• 1854. február 24-én, Győrött született a szentgotthárdi gimnázium első igazgatója, dr. csáfordi Tóth Sándor magyar-görög-latin szakos tanár, irodalomtörténész, filozófiai doktor. Két tanévet töltött városunkban, ezután áthelyezték másik intézménybe.

• 1854. augusztus 23-án Pécsett született Mezey Miksa ciszterci szerzetes. Szentgotthárdi tartózkodása idején írta meg „A szent-gotthárdi csata 1664.augusztus 1” című, metszeteket is tartalmazó tanulmányát, mely nem maradt ugyan fent számunkra, de a ciszterci dokumentációkból tudjuk, hogy „eredeti kútfők és szóhagyomány" alapján végzett hozzá alapos kutatást. Fiatalon, 54 éves korában hunyt el Szentgotthárdon, sírköve a Temetőkápolna falában látható.

1855-ös év eseményei

• 1855. április 13-án Szekszárdon született dr. Piszter Imre, szentgotthárdi perjel (prior), ciszterci teológus és paptanár. A teológiát Innsbruckban végezte, 1872. szeptember 17-én lépett a ciszterci rendbe. 1880-1903 közt a zirci Hittudományi Főiskolán tanított, majd a Bernardiumot (a Budapestre helyezett zirci főiskolát) vezette. 1899-ben jelent meg a két kötetben a Szent Bernát élete és művei c. munkája. A Pallas Nagy Lexikonba is írt egyházi tárgyú cikkeket. 1915-ben került Szentgotthárdra. 21 éven át vezette atyai gondoskodással, ritka összetartó erővel az akkor főleg beteg és öreg rendtagokból álló konventet. Tagja volt a Vas megyei törvényhatóságnak, tanácsosa a szombathelyi püspöki szentszéknek. Munkássága elismeréseként megkapta a III. osztályú Vaskoronarend lovagja címet. A szentgotthárdi ciszterci apátság 750 éves jubileumára megírta Szent Gotthárd püspök és a szentgotthárdi cisztercita apátság rövid története című munkáját, amely a halála után, 1938-ban a Vasi Szemle könyvei sorozatban jelent meg. Bory Jenőtől ő rendelte meg az évfordulóra Szent Bernát szobrát. Az irgalmasrendiek budai kórházában hunyt el 1936. június 17-én.

1856-os év eseményei

• 1856. március 5-én halt meg Szentgotthárdon, 77 éves korában Dóczy Józsefkiváló ciszterci tudós. 1779. március 9-én született Bodajkon. A rendbe 1813-ban lépett be. Előbb Mogersdorfban volt lelkész, majd 1835-től Szentgotthárdon, 4 év múlva ugyanitt perjel lett. 1831-ben jelent meg Pesten magyar nyelven híres munkája: „Története és viszontagságai Szentgotthárdnak a XII. századnak végétől a XIX. század harmadáig ”. Temetőkápolnánk fala őrzi sírkövét.

1859-es év eseményei

• 1859. szeptember 13-án született szentlászlói Vargha Gábor ügyvéd, körzetünk országgyűlési képviselője a Vas megyei Andrásfán. Széll Kálmánhoz hasonlóan Szentgotthárd gazdasági és kulturális fejlődésének egyik fő mozgatója volt.

1861-es év eseményei

• 1861. augusztus 12-én Egerben született Saád Henrik Jakab ciszterci szerzetes és tanár. Baján és Egerben tanított a gimnáziumban. Kutatta a magyar egyházi zene történetét. 1909-ben került először Szentgotthárdra mint jószágkormányzó. 1916-27 közt újra Baján tanított, 1927-29 közt alperjel lett Egerben, majd két évig irodaigazgató Zircen. 1931-től egészen haláláig Szentgotthárdon volt alperjel. 1943. június 4-án hunyt el, a szentgotthárdi temető ciszterci sírjában nyugszik.

1864-es év eseményei

• 1864. május 14-én született Bodrogkeresztúron Szenczy Győző Ödön ciszterci szerzetes. 1904-ben került a szentgotthárdi apátságba mint perjel. Ő volt a gimnázium püspöki biztosa. 1915-ben vonult nyugdíjba Szentgotthárdon, itt is halt meg 1926. augusztus 24-én. Sírköve a Temetőkápolna falában található.

1866-os év eseményei

• 1866. december 12-én Budapesten a Józsefvárosban született Küzdi Aurel a későbbi ciszterci áldozár és középiskolai tanár. Egyike volt azon 12 szerzetesnek, akiket az ávósok 1950. június 10-én éjjel megalázó körülmények közt szállítottak el Szentgotthárdról. Az akkor már nyugalmi éveit itt töltő atyát és ugyancsak idős társait (dr. Gondán Feliciánt, dr. Szűcs Aladárt) különösen megviselte a méltatlan bánásmód és a hosszú út Kunszentmártonig a forró nyárban, a teherautó zárt ponyvája alatt. Egy év múlva, 1951. június 16-án, 94 éves korában hunyt el Zircen.

1868-as év eseményei

• 1868. május 19-én születettek meg Rátóton Széll Kálmán és Vörösmarty Ilona ikergyermekei: Ilona és Kálmán. A fiú pár óra múlva meghalt. Ilona Bernrieder János felesége lett, Rátóton éltek a Széll-kastélyban. Fiuk, Ferenc az I. világháborúban tüzérfőhadnagyként szolgált. 1922-ben elhunyt, Rátóton temették el. Lányuk, Bernrieder Katalin, Széll Kálmán utolsó egyenes ági leszármazottja, akit a helybeliek a nagyapja után csak Széll Katinkának neveztek, Budapesten érettségizett 1915-ben. Több írása is megjelent a Vasi Szemlében, amelynek a szerkesztőbizottságába is beválasztották 1939-ben. A rátóti kastély 1945 márciusától 1946 novemberéig szovjet csapatok szállása volt. Kifosztották, lelakták az épületet. Özvegy Bernrieder Jánosné Széll Ilona 1945. május 17-én Szombathelyen hunyt el, Bernrieder Katinka 1949-ben nyugatra szökött. 2 évi salzburgi tartózkodás után Új-Zélandon dolgozott 13 éven át egy apácazárdában, majd 1964-ben visszatért Európába. Angliában kapott szállást egy családnál, amelynek egyik tagja, Sally Rogers 2014-júniusában Rátótra látogatott. Ekkor adott hírt a helybelieknek Katinka életéről és 1991-es haláláról.

1869-es év eseményei

• 1869. március 5-én született gr. Ambrózy–Migazzi István a híres botanikus, aki Zsida határában 3 olyan növényt is talált, melyek csak itt honosak: nárcisz, sárgaliliom és kakasmandikó sajátos fajtáit. 1933. augusztus 31-én halt meg, sírja a jeli arborétumban található.

• 1869. november 1-jén született Szentgotthárdon Sperner Anselm kovácsmester, akit községbírónak is megválasztottak. A járás ipartestületének megszervezésével segítette a helyi iparosok munkáját és a tanoncképzést.

• 1869. december 9-én Szentgotthárd nagyközség Széll Kálmán országgyűlési képviselő támogatásával kérelmet adott be királyi törvényszéki központ elnyerésére. A kérelem kedvező elbírálásra talált. 1872-től 1876-ig működött a Szentgotthárdi Magyar Királyi Törvényszék, amelynek illetékessége a megye 10 járásából három (muraszombati, németújvári és szentgotthárdi) területére terjedt ki. Első és egyetlen elnöke Ivánkovich János (1806-1877) táblabíró, 1848-49-es kormánybiztos.

• 1869-ben készült az első hivatalos statisztika Magyarországon, amely szerint Szentgotthárdon a férfiak 80,6, a nők 70,5%-a tudott írni és olvasni.

• 1869-ben nyitott ügyvédi irodát Szentgotthárdon Desits Gyula (1840-1904). 1875-ben a szentgotthárdi járás első királyi közjegyzőjévé nevezték ki. Községi képviselőként támogatta a gimnázium és a gyárak létesítését. A király 1895-ben lipováczi előnévvel nemességet, 1903-ban pedig tanácsosi címet adományozott neki. Halála után utcát (ma József Attila) neveztek el róla.

1872-es év eseményei

1872. január 1-jétől, a járásokról szóló törvény életbe lépése után Szentgotthárd nagyközség járási központ lett járásbírósággal, telekkönyvi és földhivatallal. Széll Kálmán országgyűlési képviselő javaslatára a településen királyi törvényszék is létrejött, melynek hatásköre fellebbviteli bíróságként kiterjedt a szentgotthárdi, muraszombati és németújvári járásokra. Vezetésével Ivánkovits János neves táblabírót bízták meg. A királyi törvényszék csak 4 évig működött Szentgotthárdon. A járás területe a trianoni határok meghúzása után kb. a felére csökkent.

1872. szeptember 1-jén adták át a Szombathely - Szentgotthárd - Gyanafalva (ma Jennersdorf) vasúti szakaszt, melyet a következő évben meghosszabbították Grazig. A vasútvonal kiépítése bekapcsolta térségünket az országos hálózatba, közvetlen összeköttetésbe kerültünk az iparilag fejlettebb ausztriai és magyar központokkal.

1872-ben a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltó Egylet az 1830-as években már működő „Manner - Gesang und Geselling Keitsverem" nevű egyletből vált ki. Annak elnöke, dr. Kolossa Ferenc lett az új egyesület alapítója és első elnöke, tagságát pedig az előző egylet tagságából szervezte meg. Szentgotthárdon akkor a társalgási nyelv a német volt, ezért még németül írták alapító okiratát és vezették jegyzőkönyveit. Az új egylet titkárának lovag Freyenstein Antalt, főparancsnokának pedig Schreiner Ferenczet választották. Egyben járásunkban a legelső tűzoltó egylet is volt. A mezővárosi rangú településen ekkor 1442 lakos élt 140 házban. Alapszabálya 1. §-a szerint “egy magába álló egylet, melynek tevékenysége kiterjedt Szentgotthárd környékére is.” A 2.§ a célját határozta meg: “Tűzvész esetén Szentgotthárd és a távolabb eső helységekben elégséges, biztos, gyors és szabályozott segélyt nyújtani”.

1873-as év eseményei

• 1873. február 14-én hunyt el dr. Polák Ignácz tanfelügyelő, Kethely tudós plébánosa. Szüleivel közös, méltóságteljes, gránit sírköve ma is látható a Mindenszentek templom régi sekrestyéjének közelében. A nagy műveltségű, kiváló pap 1852-től állt a plébánia élén.

• 1873-ban megépült a Szentgotthárd–Graz vasútvonalnak a Jennersdorftól a stájer fővárosig tartó szakasza.

1874-es év eseményei

• 1874. március 1-jén, a Bihar megyei Alsólugoson született lidértejedi és vízkeleti dr. Kiss Elemér. 1902-től szentgotthárdi járási szolgabíró, 1905-től 1934-es nyugdíjazásáig főszolgabíró volt.

1875-ös év eseményei

• 1875 májusától kezdték hivatalosan lejegyezni a szentgotthárdi ciszter szerzetesek az időjárás megfigyelését. Naponta háromszor, állandó időpontokban: reggel 7, déli 14 és este 9 órakor olvasták le az adatokat. A mérésekre a jövő szempontjából volt szükség, hogy tudják mikor milyen mezőgazdasági munkát célszerű elvégezni. Lewanderszky Frigyes ciszterci áldozópap volt az első, aki 3 évig ezt a tevékenységet folytatta. 1878-tól 1883-ig báró Roszner József, majd a következő három évben Mezei Miksa Konrád ciszterci szerzetes figyelte és jegyezte le az adatokat. A megfigyeléseiket pontosan papírra vetették és aláírták.

1877-es év eseményei

1877. április 10-én halt meg Komáromy Ödön, Edmund) ciszterci apát, az egyesített Heiligenkreuzszentgotthárdi apátság utolsó vezetője. Halála után a szentgotthárdi apátságot Zirc fennhatósága alá rendelték. Elszegényedett nemesi családban született Kőszegen, 1805. december 22-én. Apja posztómesterként dolgozott. Vince a helyi gimnázium elvégzése után Szombathelyen tanult. 1825-ben ciszterci szerzetesként kapta az Ödön nevet. A heiligenkreuzi kolostor teológiai intézetének vezetője és dogmatika professzora lett, 1841-ben nevezték ki apátnak. 1850-től 6 éven át Heiligenkreuz település polgármesteri tisztét is betöltötte. Szülővárosa, Kőszeg 1861-ben Chernel Kálmán javaslatára díszpolgárává avatta. Szentgotthárdon az apátság malmát turbinákkal műmalommá alakíttatta át. 1861 körül a Nagyboldogasszony templom Mária-kápolnájának a berendezése újult meg támogatásából: kicserélték a kövezetét és a bútorzatát, új Piéta szobor került a régi helyére, a temetőkápolna is új padokat kapott. Tíz évvel később 10.000 forintból restauráltatta az apátsági templomot. 1866-ban a Bécs melletti kolostor több helyiségét átengedte kórházi célokra, ahol a königrätzi csatában megsebesült katonákat ápoltak. 1871-ben fél oldalára lebénult, de apáti teendőt haláláig ellátta.

1877. szeptember 17-én nyílt meg a Szentgotthárd-vidéki gazdasági kiállítás több mint 100 kiállítóval bemutatva két járás (szentgotthárdi és németújvári) minden terményeit és állatait. A látogatók száma meghaladta a 2000 főt. Különböző kategóriákban több díjat kapott az apátság, a jakabházi uradalom és a Batthyány család. A magánemberek közül többek közt Schazl János rábafüzesi gazda tenyészbikája és gróf Zichy Hermann badacsonyi bora ért el kimagasló sikereket. A bemutatót a helyi gazdasági egyesület szervezte, a kiállítás vezetője Wollinger Károly volt.

1878-as év eseményei

• 1878. augusztus 25-én született Kern József Gyanafalván (ma Jennersdorf). A fiatal, magyar érzelmű tanító 1898-ban került Szentgotthárdra, a római katolikus népiskolába. Pum Károlyt követően ő volt az igazgató 1921-tól 1936-ig. A magyarosítás terén végzett munkájáért többször is jutalmazták. A kiváló nevelő jól tudott bánni a gyermekekkel, egyházi karnagy, dalegyleti alelnök is volt.

• 1878. november 4-én csatolták el a szentgotthárdi apátságot Heiligenkreuztól, és került a zirci központú magyar ciszterci rend (zirci apát) irányítása alá. A németajkú szerzetesek többsége ekkor átköltözött Ausztriába. A szentgotthárdi konvent (rendi közösség) vezetője Schill Athanáz perjel lett. A magyar vezetés alatt az elemi iskolában is érvényesült hazafias szellem, a tanítás hamarosan magyarul folyt. Schill Athanáz az eredményes magyarosítás elismeréseként 1885-ben megkapta a lovagkeresztet.

• 1878. december 18-án hagyták jóvá a Vatikánban a szentgotthárdi ciszterci apátság Zirchez való csatolását.

1879-es év eseményei

• 1879 áprilisában Kováts Antal (Buda, 1838. jún. 13. – Szentgotthárd, 1908) városbíró hársfasort ültettetett a templom előtti téren a királyi pár ezüstlakodalmának tiszteletére. Ugyanezen évtől német helyett magyar nyelven a községi jegyzőkönyveket. A bíró kezdeményezője volt 1896-ban a villanyvilágítás bevezetésének. Mérnököt hozatott és ő gyűjtötte össze a részvényeseket is. Hosszú évekig állt a Szentgotthárdi Magyar Asztaltársaság és más egyletek élén.

• 1879 szeptemberében kezdődött az első olyan tanév a helyi római katolikus iskolában, amikor minden tantárgyat magyarul tanítottak. 1878-ban a heiligenkreuzi helyett magyar (zirci) vezetés alá került a szentgotthárdi ciszterci apátság, a tanárok is kicserélődtek. Schill Athanáz perjel és iskolaigazgató, Kalocsay Endre Kornél hitoktató és tanító, és főleg Pum Károly ifjú segédtanító voltak azok, akik lankadatlan igyekezettel kezdtek magyar nyelven tanítani. 1895-től Pum Károly lett az iskola igazgatója. A Szent-Gotthárdi Magyar Asztaltársaság alelnökeként is a magyarosítás ügyét szolgálta.

• 1879. november 21-én Gasztonyban született és Sárváron, 1988. augusztus 31-én halt meg dr. Kránitz József, aki Szentgotthárd nagyközség tanácselnöke volt 1967 és 1969 között.

1880-as év eseményei

• 1880. május 18-án, jakabházi birtokán halt meg gróf Zichy Hermann. 1814. június 15-én született Molnáriban (ma Püspökmolnári). Édesanyját, gróf Festetics Júliát kétéves korában veszítette el. Édesapja, gróf Zichy Károly három évvel később vette feleségül Seilern Crescence-t. Még nem nagykorú, amikor apja is meghalt. Nevelőanyja férjhez ment gróf Széchenyi Istvánhoz, aki gyámja lett az ifjú grófnak. Érettségi után katonai pályára lépett, és folytatta apja tevékenységét a magyar nemzeti öntudat megerősítése céljából. 1843-ban az egyik megalapítója volt a helyi, magyar nyelvet támogató Olvasó egyletnek. is. 1848-ban önkénteseket toborzott a nemzetőrségbe, de nem csak beszédeivel buzdított a haza védelmére, de maga is részt vett a harcokban. Nemzetőr őrnagyként augusztusban kapta meg kinevezését a Vas vármegyei I. mozgó nemzetőr zászlóalj élére. Szeptember utolsó napjaiban egységével részt vett a Kanizsa környéki harcokban Jellasics utóvéd csapatai ellen. A szabadságharcban való további részvételéről nem tudunk. 1852-ben Jakabházán építtette föl kastélyát. 1859-ben Szombathely város első díszpolgára lett. 1861 és 1864 között, a provizórium idején vállalta Vas megye főispánja tisztségét. Felesége Szegedy Karolina volt.4 gyermekük született, fia, ifjabb Hermann a körmendi járás országgyűlési képviselője volt 1892-1896 között. Ilona nevű lányuk gr. Kornis Emil felesége lett, ők maradtak a jakabházi kastélyban. Karolina nevű lányuk báró Roszner József feleségeként Szentgotthárdon élt, a helyi Nőegylet egyik vezetőjeként a kisdedóvó megnyitásáért fáradozott.